Tavasz

2023.03.05

Szokták mondani hogy, január-február, itt a nyár. Vagy valami ilyesmi. Fura lesz úgy írni, hogy elég sok minden történt, de mégis a hétvégi hangulat fogja rá nyomni a bélyegét az egész cikkre. Na mindegy, haladunk szép sorba.


Hétfő

Teli foltam ambícióval, rengeteg költői kérdést tettem fel. Rengeteg utalás volt rá, hogy mi lehet majd hétvégén. Izgatott voltam, mert nem tudtam mire számíthatok. Filóztam, hogy hogy lehetne spórolni. (Hát úgy, hogy nem költök)

Így fogalmaztam: "És hogy hétfőtől-péntek délutánig fogok-e valami értelmeset csinálni ami engem vagy környezetemet fejleszti? -Fingom sincs, de az esély meg van rá. De ami fontosabb, hogy péntek estétől, vasárnap lefekvésig mi fog történni az irányításom alatt és az irányításomon kívül."

Bár kihatással rám, ugyan voltak dolgok, de a rám jellemző tulajdonságokkal átsiklottam felettük. Megyünk tovább. És egyébként azt írtam, hogy "írtam egy egész jó cikket" ami azért érdekes, mert nem szoktam az írásomat dícsérni.


Kedd

A füzetbe általában reggel írok, ezért a tegnaphoz mindig idézek. Tehát kedd van írva de leírtam mi volt hétfőn. Hát sz#pás volt, mert amit megcsináltunk, és jól bele fáradtunk, azon még korrigálni kellett. Van egy fél mondat a füzet tetején: "Last of us király volt" na mindegy. Ezt így hagyom. Egyébként 2 korszak között annyi a változás, hogy most legalább írnak a barátok. Jól esik. Innen köszönöm nekik!

Kedden történt az is, hogy rengetek szerszámot kaptam ajándékba. (Szüli napomra, ami 5.-én volt) Nekem már csak a jövő hetet kell ledolgozni, és utána szabadság, szoba tatarozás. Már nagyon várom. 


Szerda

A nap, amikor nem történt semmi. Na jó. Egy versemet felolvastam a kollégámnak, de csuklott félre a hangom. A család egy része próbált lebeszélni a  tatarozásról. Sikertelenül. A verset majd cikk végén olvashatjátok. Illetve arról cikkeztem a füzetbe, hogy réges-régen érdekelt a spiritualitás, hogy milyen jó volna arról írni egy cikket. Most nem tudom, mennyire tudnám magam bele élni, de majd egyszer meglátjuk.

Csütörtök.

Itt a spiritualitással kezdtem írásomat... de itt és most, nem folytatom. Az majd egy teljesen más cikk lesz, ez heti összefoglaló. Írtam egy keveset a munkáról, de az elhanyagolható mennyiség volt, és lényegében az egész csütörtököt skippeljük. Semmi nem történt, de még is oly sok minden.

Idézem magam, csak hogy mindenki értse, bele lásson a füzetbe: "Nem tudom, régebben olyan lazán teli írtam egy oldalt, most meg ilyen feleket írok azt gondolkozok 5-10 perceket, hogy még mi a f@szt írjak." 



Nem hiába. A művész lelkeket nehéz megérteni, én se értem magam. Ez a hivatásom, nem én választottam. :D


Péntek

 Itt hétvége, és arra voltam a legbüszkébb, hogy csütörtökön nem állítottam ébresztőt, és öt óra, negyvenkor magamtól keltem. Ennyi volt az összes örömöm ami péntek reggeltől, eddig a pontig történt.

 Pontosabban, még szombaton volt egy "felvirágzás" de csak ideig óráig. Lényegében Szabó Péter szavai fogtak vissza a szörnyű tettől. (csak vicc, nyugi) Nem idézem, mert nem tudom szóról, szóra, de valami ilyesmi: -A boldogságot, ne akarjátok dolgokhoz kötni. A boldogság egy érzés, ami belülről fakad.- Ez így igaz, a boldogság egy érzés, de... Na mindegy, ez egy boldog cikk, nem öntöm ki a lelkem, inkább versbe foglalom majd. Most kettő verset itt hagyok, az elsőt, még kis kamasz koromba, 4-5-6-7 évvel ezelőtt írhattam. 


Versek

Még mindig itt vagyok ebben a házban

Még mindig itt vagyok ezen a helyen

A házban és azon a helyen ahol voltam

Ahol gyerekként játszottam és sírtam

Amikor boldog voltam vagy épp bánatos...


Még mindig itt vagyok ebben a házban

Még mindig itt vagyok ezen a helyen

Abban házban s helyen, hol most is vagyok

De már nem játszok és nem sírom

Nem vagyok boldog és bánatos sem


Még mindig itt vagyok ebben a házban

Még mindig itt vagyok ezen a helyen

A házban és e helyen hol vagyok,

Sok jó emlék és a csúf múlt egyenlőek

Nem vagyok boldog és bánatos sem


Még mindig itt vagyok ebben a házban

Még mindig itt vagyok ezen a helyen

A házban és e helyen már nem lennék

De a jó emlékek és a csúf múlt nem enged

Lennék újra boldog és bánatos

Játszanék újra és sírnék megint,

Még mindig itt ebben a házban

Még mindig itt ezen a helyen...



Feladtam már rég az ábrándokat

Meguntam, hogy nem látok tisztán

Elfeledtem azt is, ki vagyok én valójában

De te újra álomba ringattál


Ebben az álomban, valóságból kevés

míg képzelgésből elég van

s a fájdalom miből legtöbb van

okozza, s fokozza a kínomat


Ezek kínok időről időre vissza térnek

mindig más-más okozza

de legfőképp én magamnak

s a képzelgésem lelkemnek


Oly reménytelen, mégis biztos

száguldok képzeletben mit adsz nekem

Nem akarok álmodni, valóság kell nekem

az kell nekem, ami nem lehet valóság


és te álom vagy nekem

magam szüntelen ébren

figyelek, el ne aludjak néked

Tovább állok, s ott majd álmosan ébren.


Várom mikor alhatnék kicsit,

csak szép álmok ne kínozzanak

inkább ébren fájjon

minthogy, álmomba is így lásson... Valóság.


Ide kattintva több művem is elérhető regisztráció után. Ingyenes, és mindenki írhat saját történetet!

Köszönöm az oldalra szánt idődet! Remélem kellemesen mulatsz :D
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el