Az előző oldalamon voltak posztok a depressziót illetően. Mivel túl vagyok már egy-két hullámon, ezért amolyan "hivatásomnak" érzem, hogy segítsek más sors társamnak. Több féle depresszió van, de most csak párat nézünk át, példákkal fűszerezve, és megoldásokkal.

Nemes egyszerűséggel átmásolom ide, a korábbi bejegyzést. Pár hónapja írtam, de úgy gondolom, hogy helyt álló. 

Tudom, hogy ez elég erős téma -lehet csak nekem- ,főleg úgy, hogy most volt egy kisebb kihagyás is, de most szeretnék beszélni egy kicsit a depresszióról.

Sokan összekeverik a depressziót, a szomorkás hangulattal. Aki depressziós, azt tudja, hogy az depresszió. Ilyenkor sokkal mélyebben van az ember, és nem egy-két napos szériáról beszélünk. Sok orvos azt mondja, hogy ha két hétig folyamatosan érzed a "depressziót", csak akkor vagy tényleg depressziós. Hát azért, ezt próbáld már meg előadni egy depressziósnak. Ott helybe fel is akasztaná magát.

Akinek már volt ilyen betegsége, sőt, ha többször elő fordult már, akkor az már levágja az első pár napból, hogy itt baj lesz. Sokan nem is tudják, hogy ilyenkor mit leküzd a veterán depressziós, hogy le ne csússzon még egyszer. Kívülről nem látszik semmi, de aki ebbe a betegségbe szenved, annak meg harcolnia kell, hogy normális legyen, és a munkahelyén ne kelljen azon gondolkodnia, hogy "ha valamivel hason szúrnám magam (a halálomon lennék), akkor ki sz@rna le?" vagy "miért kell ilyen nagyokat küzdenem, ha senki nem tudhatja?".

(Ezek elcseszett példák, és a depresszió máshogy is jelezheti létét. Én csak arra akartam példát hozni, amikor az ember már megakar halni, és semmi nem érdekli)

Beszélj róla!

Nem ciki elmondani a legjobb barátodnak, hogy valami nincs rendben. Vagy biztos van egy orvosod, aki majd elküld egy pszichológushoz. Az a lényeg, hogy lehet tenni ez ellen! Manapság már vannak ilyen ingyenesen hívható segély vonalak is.

Biztos, hogy sok a nehézség, ha már az öngyilkosságon gondolkodik az ember, de sokszor az embernek ilyenkor támadnak fantasztikus ötletei az élettel kapcsolatba. Ha nyakig vagy a problémáiddal, akkor nyugodtan keress fel, a "kapcsolatok" menü pontnál. 

Ugye bár a másik oldalon még nyáron írtam az esetről, de azóta is ez a legkomolyabb téma az oldalon. Itt van a második poszt!

A tegnapi blog eléggé komoly, és szomorkás volt, de nemigazán volt benne megoldás. Már mint, nyilván első lépésnek beszélj az érzéseidről valakinek, vagy épp legmegbízhatóbb barátodnak, vagy ha sajnos nincs ilyen -igen, ilyen is lehet-, akkor fordulj szakemberhez, aki nem csak meghallgat, de egyből tanácsot is ad, és megmondja azt is, hogy hogyan tovább. Tehát, hogy mi a második lépés.

Tudnod kell azt, hogy egy bizonyos probléma miatt lettél ilyen, bár most nem mennék bele abba, hogy van akinek több, összetettebb a dolog, szituáció, ami miatt sajnos eléggé maga alatt van.

Okokkal elmagyarázva. A "legegyszerűbb" az az, amikor szerelmi csalódás miatt érzed magad depressziósnak. Ezt általában az idő oldja meg, általában egy-két hónap, de ha nincs depresszióra hajlam, akkor tényleg csak pár hét.

Viszont, vannak olyan komplikált szituációk is, amikor zsarnoki elnyomás van, több életűség alakul ki, súlyos önbecsülési gondokkal küzdesz, esetleg állandósul a stressz a folyamatos megfelelési vágy miatt, vagy vallási, politikai ütközetek, vélemény elfojtása, szeretet hiány, és ezek ok-okozati függvényében esetleges káros szenvedélyek kialakulása, önutálat, stb van jelen. Majd egyre mélyebbre, és mélyebbre kerülsz.

Érrezük a különbséget?

Míg az első példa, csak egy "egyszerű" időszaki változás nehézsége, a másik egy komplett és összetett belsőharc, ami öngyilkossághoz is vezethet. De nem kell megtenned!

A második példához már gyanús, hogy pszichológus kell. Ő elmondja, hogy lépésekben mit kell tenned. Nyilván nem elmenekülni kell, hanem itt is elmondani mindent nyíltan. Ha ennek az az ára, hogy családtaggal, legjobb baráttal vessz össze, akkor ez az ára. Nyilván aki ilyen problémákkal küzd, az nem tegnap érezte először, hogy baj van. Csak nyilván titkolja, húzza, halassza, mert nem akar a szeretteinek nehézséget okozni. Ilyenkor szokott az lenni, hogy hátra hagy az ember mindent. DE!

Amint már írtam, mondj el nekik mindent, és ha most meg is utálnak, vagy épp meg lepődnek, de lehet hogy segíteni is akarnak, akkor már mindjárt jobban is látod a helyzetet. Nyilván, ha próbálják megérteni, és segíteni akarnak, akkor maradsz, vagy csak épp pihenni lépsz le, ha meg kiakadnak rád, akkor már tényleg van okod lelépni úgy, hogy te mindent megtettél. Ha viszont gyerek vagy, akkor nehezebb a szituáció, de beszélni még csak letudod, hogy te mit is érzel. Legyen csak egy "szimpla" bántalmazás, vagy több, éveken keresztül húzódó stressz.

Itt hozzá tenném, hogy nem feltétlenül a "menekülés" a megoldás, de különleges esetekben érdemes bele vágni valami újba, ami megmozdít, és felpezsdít.

Amit én megtanultam az életbe, az az, hogy hosszútávon soha nem jó stresszelni. Ha komplex-szebb nehézséggel küzdesz, és úgy vagy depressziós, akkor öntsd ki magad valami név nélküli fórumon, vagy chat szobán, és már az nyugtatólag fog hatni, hogy másnak is vannak hasonló, vagy nehezebb problémái.

És nyilván van középső fok is a depresszióba, amikor az első példához hasonlóan mondjunk szakítottál a pároddal, ehhez hozzá jön egy kis önbecsülési probléma, majd ennek okán egy káros szenvedély alakul ki, mondjuk alkoholizmus. Ezt is ugyan úgy illik szakemberrel megvitatni, ha nem múlik el magától.

Remélem tudtam segíteni abban, hogy merre van a TE kiutad!

(én magam sosem támogattam a gyógyszereket, de az orvosoddal, vagy szakemberrel egyeztess döntésed előtt)

Nyilván nem ez lesz a leghibátlanabb posztom, de segítő szándékkal írtam minden sorát annak idején is, és most is. Lehet, hogy pár hónap múlva, vagy egy-két év múlva már jobban át tudnám fogalmazni, sőt, az is lehet, hogy pár év múlva nem fogok egyet érteni ezekkel a sorokkal, DE jelen tudomásom szerint, (csak tapasztalat, önálló gondolat) a legjobbamat nyújtottam ezek posztok által, segítségemül.

Ha szeretnél beszélgetni-